Vihar előtti baljós csend
az utcákon, mikor szürkül az ég,
Erzsébetváros hajlott háttal
megtörten várja bús végzetét.
Mocsok és fertő szentélyei:
romos kocsma-oltárok mindenütt,
vonuló hordák, hányás hegyek…
A kétségbeesés szíven üt.
Sok földbe tiport kis utcácska
mit ellep tengernyi vizelet
égbe kiált nyomorában,
míg térdepelve vár ítéletet.
„Csak dőljön a pénz”,- hadd pusztuljon
mit a sáskahad hagy maga után!
Mohón tömködi meg a zsebét
a dölyfös „party király” Budán.
„Te aludj füldugóval!”- mondják,
-„Add befektetőnek otthonod!”
YOLO a jelszó mostanában,
és pusztulj ha máshogy gondolod.
Erzsébetváros! Házaidat
a sorvadástól ki védi meg?
Hány részeg üvöltése kell még
mibe a fal is beleremeg?
Talpra szomszédok! Talpra emberek!
Fáklyáddal bátran mutass utat,
sok fáklyának nagy fénye elég erős,
hogy legyőzze a hűbérurat!