…
Garai István
„Mosolygó gyermek-Loreley, te
rokonszenves vagy mindenütt.”
Nincs rezümém, nincs wikipédia oldalam. Nem vagyok író, nem vagyok költő. Néha szavak bugyognak fel a mellkasomból, fel a torkomon, az agyam mondatokba rendezi, a kezem leírja, a szemem megsiratja, és a lélekturkász ma is az én óradíjam nélkül megy haza.
Ez nekem elegendő. Amit a REM-fázis kifelejt, azt e mesék feldolgozzák egy virtuális hencseren kényelmeskedve. A ballasztok, amiket a történetek cipelnek, nem az enyémek. Én bementem, mert aki bent volt, kijött. És amíg kint van, mesél. Ezek az ő meséi, és a legkevesebb amit megtehetek, hogy átérzem, és papírra vetem őket.
A mosolygó gyermek-Loreley kedvéért.