Árulás

Egész nap engem várt.
Olyan üres, gyűlölöm.
Felém fordul, szemében
én égek, ha most hozzám
szól, megütöm.

De nem szólal meg.
Testén susog a vászon,
fülembe tolul a vér
ahogy vetkőzni látom:
kihasználom.

Hozzá lépek, hallom:
sikoltanak a falak,
mert hitvány árulás ez,
de nem érzem úgy, hogy
megcsaltalak.

Átok, áldás; lassan
egymásban elvegyülünk,
tétlenül ül ágyunknál a csend,
türelmesen nézi, hogy
szeretkezünk.

Vélemény, hozzászólás?